Ha egyedül vagy, azt kérdik hol a barátod..ha van barátod, azt kérdik, mikor lesz esküvő..ha férjhez mész, hogy mikor lesz baba..ha már van, hogy mikor lesz testvére..Ha elválsz, megkérdik: Miért? Biztatnak, hogy vár még egy szebb jövő...Ha új életet szeretnél kezdeni, megkérdik, miért ilyen gyorsan..?Az embereknek soha semmi nem fog tetszeni..'

"Akartalak hívni, de elcsuklott a hangom.
Akartam írni, de nem találtam a megfelelő szavakat.
Azt kívánom, Legyél Nagyon Boldog!
Egy viszláttal és pár elhullajtott könnycseppel búcsúzom Tőled...! Végleg..?!"

Elkezdtem olvasni Csernus könyvet, és egyre többet agyalok. Szinte ellentétek küzdenek a gondolataimban. Hogy éljem az életem, és ragadjak meg minden egyes pillanatot, közben meg, hogy ne legyek önző és figyeljek oda magamra, és másra is egyaránt. Kavargok, merre-hogyan tovább. Nem is olyan könnyű ezt az utat járni.
Azt vettem észre, hogy mekkora igazság van abban, hogy szeretetkurvák vagyunk. Elnézést a nyers szóhasználat miatt, de ezt nem lehet szebben kifejezni. Én is voltam az, elismerem és bevallom őszintén. Nem is egyszer..Csak hogy törődjenek velem, és szeretve érezzem magam, közel engedtem bárkit, de mára már tanultam belőle, és tudom, hogy nem volt helyes. Még mindig éhezem a szeretetre, de már nem vagyok annyira naiv, hogy beleessek ugyanazon hibába. Ettől függetlenül azt is nyugodt szívvel jelentem ki, hogy nem bántam meg. Nem mondom, hogy büszke vagyok a múlt béli összes cselekedetemre, de saját bőrén tanul az ember. És én elég sokat kaptam az élettől, de még mindig talpon vagyok, bár csak fél lábbal a talajon, de az is több, mint a semmi.  
Az a baj, hogy mindenki másnak akar megfelelni, és igen, itt ismét kijelentem, hogy én is beletartozom ebbe a csoportba sajnos. Bár már gyógyulófélben vagyok.. mért így írom? Mert ez egy betegség..akár elismerjük akár nem. Sajnos kialakulnak testi és lelki tünetek, esetlegesen autoimmun betegségek is -aki kíváncsi rá, utána nézhet, én is megtettem-. Pedig csak kicsit jobban át kéne gondolni mit cselekszünk vagy mondunk. Azzal, hogy azt mondod: 'tartozom neki ennyivel' kijelented, hogy neki akarsz jót. Ami tulajdonképp nem rossz, de mért másnak..? És az neked valóban jó, vagy csak nyugtatod a lelked azzal, hogy ha vele jót teszel, az neked is jó lesz?! Egyébként az is teljesen szubjektív, hogy kinek mi a jó és a rossz..
Lehet kissé agyamra ment a könyv, de kezdem elemezni az embereket, hogy hogyan beszélnek, mint mondanak és hogyan mondják. Belegondolok dolgokat mindenbe, és talán ez is negatív dolog, de nekem tetszik. Kicsit más szemmel nézek mindenre. És hogy ebből mi lesz? Valószínűleg még hatalmasabb káosz a fejemben és a világomban, ahogy ezt már megszokhattam. De hát hajrá! Állok elébe, elvégre még mindig nem törtem meg teljesen. Úgy tűnik, kijelenthetem-és most lekopogtam- keményebb vagyok, mint azt akár én, akár más gondolná ;)

Hát Szia! 

Najó.. kicsit megszenvedek ezzel a bejegyzéssel, mert keresem a szavakat, és próbálom helyére tenni a gondolataimat..
Örülök, hogy még felőled is hallani. Őszintén megleptél, megmondom nem is vártam, vagy reméltem, hogy még akár egy percre is eszedbe jutok. Sikerült felzaklatnod, azt megmondom, bár amennyire szét vagyok csúszva manapság, ez már csak hab a tortán. (nem szemrehányásként értem) Ahogy elkezdtelek olvasni, azt gondoltam jön a már párszor előforduló ' tönkretettem az életed' szöveg, de kellemeset csalódtam, és nagyon jól esett köszönöm... de még is tényleg jól hazavágtalak, ha még mindig rágódsz miattam.. Tudod.. ezerszer volt, hogy láttalak a városban, és örömmel töltött el, az a pár pillanat is. A millió egy veszekedés, a sok vita, bántások után, amiket lerendeztünk, még mindig csak azt tudom mondani, hogy örömmel tekintek vissza arra az időszakra, bármi is történt akkoriban..nem is akarom ecsetelni, mert folyamatosan csak könnybe lábad a szemem. Köszönöm, hogy gondoltál rám..Hiányzol..és én is szeretlek még.. nem tudom hogyan vagy mi ez tulajdonképpen, de mivel tudom, hogy te voltál az első és igazi, én már lemondtam arról, hogy megértsem mért élsz bennem. Elfogadtam, és csak élek, Veled a szívemben. Sose érdekelt, és talán amennyit változtam 'rossz irányban' mára már még kevésbé érdekel ki mit mond, én akkor is fontosnak tartottalak és tartalak is. Nem tudom összeszedni a fejemben keringő dolgokat..ne haragudj..inkább búcsúzom egyenlőre, mert eluralkodott a káosz rajtam. Vigyázz magadra nagyon kérlek, és legyél jó! <3 

Mes, SzvCrew, Daps, Riddler.. hálóóóó kikészülök.
Mikor lábalok végre ki ebből a fejetlenségből, teljesen kuszák a fonalak.. Megőrülök. Nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel, és másokéval sem. Én már semmit nem értek és semmit nem tudok.
Mért érzek hatalmas fájdalmat, ha szeretnem kéne, vagy ha engem akar valaki megszeretni? Mért érzem azt, hogy megfulladok, hogy mintha meg akarnának ölni..? :'(

"Hárommal boldogabb vagyok.

Három mivel?

Három méterrel a felhők felett!"

bumm. már szét is hullottam. Szofi vigasztal, de szegényem nem tudja, hogy most ő kevés a boldogságomhoz.. mert ahogy H is mondta
" az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg, és bármennyire is szeretnénk, ugyan az az érzés, már sosem lesz meg.. soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.. "